43. rész

*Ajánlott zene: 100% - Beat*

https://www.youtube.com/watch?v=QYMpINYh4pk

  

Nem akartam hallani, ahogy kimondja ezeket a szavakat, de hallanom kellett. És amint hallottam, egyszerre voltam dühös, ugyanakkor megértő is. Felbosszantott, hogy Taemin könnyen rávett másokat ilyen szörnyű tettekre, ugyanakkor megértettem Jaehyot is. Elvesztette a feleségét, és a fájdalom uralta a testét. Elborította az elméjét, nem hagyta tisztán gondolkozni, ezért döntött így. Van úgy, hogy az ember annyira elmerül a saját nyomorúságában, hogy nem tudja kontrollálni önmagát, és olyan dolgokat tesz, amiket józanul nem tenne. És valljuk be, ki ne próbálná meg visszahozni egy szerettét, ha tudná, hogy van rá módszer?

- Sajnálom. Tudom, hogy hiba volt.

- Ó, jézusom! – Fogtam a fejemet, és egyszerűen nem tudtam, mit kezdjek a helyzettel. Mérhetetlenül dühített, de nem Jaehyo viselkedése, sokkal inkább Taemin. Mindenhol ott volt, soha nem adta fel, és még ha erősebb is voltam nála, valahogy mindig kijátszott és előrébb járt egy lépéssel.

- Tudom, tudom. Nem kellett volna hinnem neki. Azt mondta, minden rendben lesz, de nem volt őszinte velem. Elködösítette a következményeket, és én erre csak akkor jöttem rá, amikor az anyukád megtámadta Seonghwát. Akkor találkoztam életemben először egy zombival, és nem tetszett a látvány. Ne vedd sértésnek, de borzasztóan nézett ki. A sovány és meggyötört teste, a kissé bomladozó bőre, a szaga. Egyáltalán nem volt önmaga. Tudom, mindez azért volt így, mert ennie kellett, de én erről nem tudtam. Azt mondta Taemin, hogy ugyanolyan lesz, mint a halála előtt, de ez hazugság volt. Nekem sose említette, hogy figyelni kell ezekre, hogy ha nem eszik, akkor egy őrjöngő vadállattá változik. – Jaehyo arca eltorzult, ahogy ezeket mesélte. Szinte már bűntudata volt a gondolattól is, hogy ilyenek megfordultak a fejében.

Tartott egy kisebb szünetet, amíg visszanyelte a haragját, majd folytatta.

- Akkor jöttem rá, hogy átvert és akkor döntöttem úgy, hogy soha nem akarom a feleségemet visszahozni. Nem akarom ilyen állapotban látni, nem akarom tönkretenni az emlékét. Nem is tudom, mit gondoltam akkoriban… Tudhattam volna, hogy ha valaki visszajön a halálból, akkor nem lenne minden ugyanolyan, mint előtte, hiszen ha ilyen egyszerűen működne a dolog, akkor nem halna meg senki, vagy akkor mindenki visszahozná a szeretteit. De annyira akartam a feleségemet látni, ha csak egy percre is, hogy mindent megadtam volna ezért.

- De végül nem jött össze – feleltem, majd egy pillanatra csend állt be közénk. Nem hibáztattam Jaehyot, hiszen Taemin profin manipulált bárkit. Engem is átvert, nem is egyszer, akkor egy vad idegennel még könnyebben el tudott bármit hitetni. - Mi történt ezután? Hiszen nem kaptad meg az alku rád eső felét, nem igaz?

- Ismét felkerestem Taemint, hogy számon kérjem, de nem érdekelte. Azt mondta, az én hibám, hogy hittem neki. Megfenyegettem, hogy megkereslek téged, és rá küldelek, hogy megölhesd. Így hát újabb alkut kötöttünk.

- Mégis mit?

- Azt mondta, ha nem mondom el neked, hol van, akkor meg fogja kímélni az életemet, és az egész falkámét. Elmondta, hogy vissza akarja szerezni anyukája képességét, hogy ő is rémálom lehessen, és ha sikerül neki, akkor engem és a teljes falkámat meg fogja majd védeni. Valamint, hogy akkor majd talál rá módot, hogy a feleségemet épségben visszahozza, mindenféle következmény nélkül.

- És te hittél neki? Mindezek után elhitted, hogy igazat mond?

- Nem mondom, hogy hiszek neki, ennyire nem vagyok hülye. De amíg életben van, és rejtőzködnie kell, addig rám van szorulva.

- És szerinted, ha összejön a kis terve, és rémálom lesz, nem te leszel az első, akit ki fog nyírni?

- Nem ölne meg. Azért nem, mert szüksége lesz támogatókra maga mellé. Ha rémálommá válik, te leszel az elsődleges célpontja, és szüksége lesz egy seregre. Én ezt biztosíthatom neki.

- És szerinted egy vámpírnak mióta van szüksége farkasokra? Tudtommal ki nem állhatják egymást.

- Ez meglehet. De Taemin nem túl népszerű a vámpírok körében, ezért nincs nagyon választása. És ne feledd, ha megkapja a képességet, rémálom lesz, nem pedig vámpír. Akkor úgymond semlegessé válik, és az támogatja őt, aki akarja. Akkora már nem lesz az ellenségem.

- Hát ez csodálatos.

- Nézd, Minseo. Hoztam rossz döntéseket, és talán nem túl bölcs dolog megbízni benne, de ha megölöm, ha végzek vele, talán sosem láthatom viszont a feleségemet. Igazán kecsegtető ajánlat volt, amit mondott. Így most biztosítva van a falkám élete is, és meglehet, hogy egy napon a feleségem is újra köztünk lehet. Tudom, hogy erre kevés az esély, de a fenébe is. Természetfelettiek vagyunk. Több száz évvel ezelőtt senki sem hitte volna, hogy egy nap lesznek vérfarkasok, meg angyalok, meg vámpírok és ki tudja, milyen lények. Te is csak egy prófécia voltál, és láss csodát, megjelentél. Ki tudja, lehet, hogy egy napon valóban lehetséges lesz, hogy az élők és a holtak kapcsolatba tudjanak lépni egymással, és ha ez megvalósul, akkor egy napon akár az is, hogy valakit vissza tudjunk hozni az életbe, bármiféle következmény és változás nélkül. A világ változik. Minden változik.

Nem válaszoltam Jaehyonak. Elgondolkodtam a szavain, és nem tartottam kizártnak én sem, hogy egy napon tényleg ilyen világot fogunk élni. Hiszen annyi mindent történt több száz év leforgása alatt, amire nem is gondoltunk volna, akkor ez miért ne lehetne lehetséges? A világ rohamosan változik, fejlődik, átalakul.

Én magam is azon fáradoztam, hogy valahogyan, de Woobin ismét ember legyen, és ott volt édesanyám is. Mindketten félig-meddig már visszajöttek a halálból, ami szintén egy olyan lépés a történelemben, amire eddig nem volt túl sok példa. Ha ez sikerült, akkor az is lehet, hogy a távoli jövőben tényleg képesek leszünk bárkit visszahozni az életbe.

Így hát megértettem, hogy Jaehyo miért lépett szövetségre Taeminnel. Mindketten jól jártak, mindkettőjüknek volt haszna belőle. Ettől függetlenül úgy véltem, Jaehyo nem mindent gondolt át, hogy leginkább a felesége halála utáni fájdalom miatt ragaszkodott ennyire Taeminhez. Úgy véltem, ha nem is most, de a későbbiekben erre még csúnyán rá fog fázni, bár ez egyáltalán nem rám tartozott. Ő ezt a döntést hozta, amibe nem volt semmiféle beleszólásom és a véleményem semmit nem ért.

Az, hogy Jaehyo nem az én oldalamra állt, kissé rosszul esett, de sokkal inkább elbizonytalanított. Ha Taemin is rémálom lesz, és meg kell küzdenem vele, akkor neki már ott lesznek a farkasok. Ellenben ki lesz mellettem? A vámpírok? De vajon kik az erősebbek, kik vannak többen? És mi van a többi lénnyel? Ők ki mellé állnának? Ismét rá kellett döbbennem, hogy még mindig nem tudok semmit a természetfeletti világról és annak működéséről.

Jaehyo viszont Taemin mellé tette le a voksát, pedig pontosan tudta, mennyire kiszámíthatatlan és aljas, ebből pedig arra következtettem, hogy valószínűleg nincs túl jó hírem a természetfelettiek körében. Jaehyo szerint Taemin volt a kevésbé rossz, ezért hitt neki és szövetkezett vele. De mégis miért tűntem én gonosznak? Rendben van, hogy hatalmas erővel rendelkezem, ami félelemre ad okot, és Jaehyot meg is értettem, hogy azért választotta Taemint, mert én hatalmas pusztítást végeztem a lakóhelyén. De ettől függetlenül megmentettem egy csomó ártatlant, ez valamit csak számít, nem? Akkor mégis ezek után miért érzem azt, hogy hátrányban vagyok?

Ez az egész okot adott az aggodalomra, hogy vajon ha Taemin is olyan lesz, mint én, akkor mellé vagy mellém állnának inkább?

Megráztam a fejemet, és nagyot felsóhajtottam.

- Rendben van. Megértem a tetteidet. Tehát Taemin pártján állsz – állapítottam meg.

- Nos… köt hozzá az alku.

- Tudod, hogy hol van éppen?

- Korábban már elmondtam, hogy Busanban van.

- Tudom, meglátogattam. De gondolod, hogy ezek után még mindig ott van? Biztosan van egy másik búvóhelye. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy mivel szövetségben álltok egymással, már akkor meséltél rólam neki, amikor elküldtelek, hogy keresd őt meg. Nincs igazam?

- Nos… - Túrt bele zavartan a hajába Jaehyo. – Nem mondom, hogy nem említettelek meg neki…

- Tehát igen – sóhajtottam fel újból. – Áruld el, hol van most. Beszéltél neki rólam, és ő tisztában volt azzal, hogy meg fogom látogatni. Nyilván azért maradt ott, hogy elterelje a gyanút magáról, és rossz irányba keresgéljek tovább. De ezek után biztosan máshová ment. Te tudod, hol van, ugye?

- Egyszer már megszegtem valamennyire az alku rám eső felét, és…

- Leszarom az alkutokat. Hol van Taemin? – Kérdeztem nyomatékosabban.

- Nem tudom. Tényleg nem tudom. Szövetségben állunk egymással, de nem tartom számon minden lépését.

- Ez nagy hiba, Jaehyo, ez nagyon nagy hiba – ráztam meg a fejemet, és arra gondoltam, teljesen felesleges, hogy itt vagyok. Noha megtudtam dolgokat, ezekkel nem igazán lettem előrébb. – Mi lenne, ha arra kérnélek, hogy az én oldalamra állj, és hagyd a fenébe Taemint?

- Tessék? Miért tennék ilyet? Mármint értem én, hogy viszály van köztetek, de én már letettem a voksomat Taemin mellé, és nem szívesen szegném meg. Ki tudja, mit fog tenni utána…

- Tehát valójában félelemből vagy mellette, nem igaz? Ha félsz tőle, ha nem bízol meg benne, minek fogod a pártját? – Néztem kissé értetlenül rá, és arra gondoltam, meg kéne próbálnom elbizonytalanítani őt. – Nézd, Jaehyo. Nem azért kérem, hogy mellettem legyél, hogy nekem is legyen egy hadseregem, ha esetleg bekövetkezne a legrosszabb, mert őszintén, nekem nincs szükségem egy természetfeletti lényre se ahhoz, hogy legyőzzem őt. Megvan a saját képességem és csapatom, akikre támaszkodhatok.

- Hyunseungékra gondolsz?

- Nem csak rájuk, hanem a holtakra. Az energiámmal életre tudom kelteni őket, és hidd el nekem, ők a legerősebbek. Még ha Taemin rémálom is lesz, akkor se fog tudni velük kapcsolatot kialakítani. A holtak nem váltogatják a vezetőjüket, ők nem dönthetnek e felől. Aki először kapcsolatba lép velük, ahhoz lesznek hűségesek, így ők már hozzám tartoznak. Nem félek Taemintől, bármit is tervez, tudom, hogy meg fogom ölni.

- Akkor nem értem, miért kérsz tőlem bármit is.

- Ezt veheted békeajándéknak azért, amiért a múltkor tönkretettük a harc miatt a lakóhelyeteket. És azért is, mert nem akarok ártatlanokat megölni. Ti nem tettetek semmit ellenem, de ha Taemin oldalán szembefordultok velem, mindannyian meghaltok. Minek szolgálnál egy bukottat? Nem lenne jobb, ha békében élhetnétek a falkáddal? És amúgy is meg tudom adni neked azt, amit Taemin. Sőt, talán sokkal többet.

- Vissza tudnád hozni a feleségemet?

- Nem tartom kizártnak, hogy ez sikerülni fog. Ahogy te magad mondtad, egyszer eljöhet az az idő, amikor nem jelent ez majd gondot. És csak halkan megsúgom, de talán ez sokkal közelebb van, mint hinnéd…

- Ezt hogy érted? Te is manipulálni akarsz, mint Taemin?

- Nem, Jaehyo, én sosem manipulálok senkit. Nem szoktam hazudni – eresztettem meg egy mosolyt, majd felálltam a székből.

- Most meg hová mész?

- Végeztünk. Megtudtam, amit meg lehetett, már nincs miről beszélnünk. Az ajánlatomat pedig gondold át. Te döntesz.

Azzal hátat fordítottam, és elhagytam a szobát, Gyeowoollal az oldalamon.

Arra gondoltam, hogy még ha semmit nem is tudtam a természetfelettiekről, baromi jól tudtam ígéreteket tenni, és hazudni, talán jobban, mint Taemin. Elhitettem Jaehyoval, hogy az ő érdekében akarom, hogy mellém álljon, pedig valójában engem is a félelem vezérelt. Mert még ha igaz is volt, hogy a holtak hozzám tartoztak, jelenleg gyűlöltek engem, és nem tartottam kizártnak, hogy ha megtudják, hogy létezik egy új rémálom, akkor hozzá pártolnának át. Hatalmas nagy hazugság volt, hogy a holtak nem választhattak vezetőt. Eddig nem választhattak, mivel csak egy létezett, méghozzá én. De ha Taemin is rémálom lesz…. nem akartam tudni, mi fog történni.

Csak azután kezdtünk el beszélgetni Gyeowoollal, amikor beszálltunk a kocsiba, és egy hatalmasat sóhajtottam.

- Te aztán nem vagy semmi, kisanyám. Úgy használod a szavakat, hogy egészen beleborzongtam én is – nézett rám elismerően.

- Köszi. Elvégre is rémálom vagyok, nem? A rémálmok pedig néha hátborzongatók – nevettem fel halkan, inkább idegességemben, semmint azért, mert tényleg viccesnek gondoltam, amit mondtam.

- Szóval végül minden nyíl Taeminre mutat?

- De még mennyire. Beigazolódott a sejtésem.

- Mit fogsz most tenni?

- Nem tudom. Ha Taemin valóban rémálom akar lenni, akkor anyánknak a lehető legemberibbnek kell lennie, hogy a képessége visszajöjjön. Aztán Taemin megöli, ezzel pedig átveszi a képességét. Nem akarom megvárni, amíg ez bekövetkezik. Előbb akarok végezni Taeminnel, semmint még egy csatát megvívni.