8. rész

Ajánlott zene: Beast - Shadow

https://www.youtube.com/watch?v=7Y3ZRYQl4Qo

Sora kijelentése után hosszú másodpercekre elnémultam, miközben megállás nélkül a fülemben csengtek szavai. Teljesen lesokkolt, és hirtelen azt se tudtam, mit gondoljak.

- Minseo, itt vagy? – kérdezte aggódva.

- P-persze. Bocsi, csak… - megráztam a fejem, amitől pillanatnyi döbbentem elmúlt, majd folytattam – Biztos, hogy megöltek valakit? Mi történt pontosan?

- Állítólag az egyik lányt holtan találták a szobájában. Haza kellett volna mennie tegnap, de nem érkezett meg a megbeszélt időpontra, ezért a szülei felhívták a kollégiumot. Akkor találtak rá a szobájában. 

- És te honnan tudsz erről? Mennyire biztos ez az egész? – tettem fel a kérdéseimet, amikre mindenképp választ akartam. 

- Az egyik barátnőm hívott fel, aki bent maradt hétvégére. Én most itthon vagyok, ezért csak most értesültem róla. És úgy néz ki, száz százalékig igaz, mert mindenkit hazaküldtek a hétvégére. Irtó nagy a felfordulás, és az se biztos, hogy jövő héten visszaengednek minket.

- De… én ezt nem értem. Miből gondolod, hogy gyilkosság történt? Nem lehet, hogy öngyilkos lett? 

- Itt is ezt akarják beetetni, és minden jel arra utal, hogy ez is történt. A lány szobatársai nem voltak bent, és belülről bezárta az ajtót. Nem tudni, mi történt pontosan, mibe halt bele, de mivel magára zárta az ajtót, azt gyanítják, hogy saját magával végzett valamilyen módon. Csakhogy én ebben nem hiszek. 

- Miért?

- Egyrészt, mert belülről nem lehet bezárni az ajtókat – én is próbáltam már, de képtelenség. Másrészt meg láttam már párszor a lányt, egyik szobatársam barátnője és bizton állíthatom, hogy nem volt oka megölnie magát. Mindig jókedve volt, jó kapcsolatot ápol a családjával, még barátja is van, egyszóval nem volt oka, miért ezt tennie – sorolta a tényeket Sora, és ahogy ezeket mondta, úgy egyre nagyobb lett a gyanúm nekem is. Noha teljességgel meg akartam győzni magam, hogy nincs igaza, valami mégis azt súgta, hogy ez tényleg nem csak egy öngyilkosság volt.

- Sora, bármilyennek is tűnt a lány, nem biztos, hogy úgy is volt. Tudod, a látszat néha csal. Lehet, valójában sosem volt jóban a szüleivel és a barátjával is épp összeveszett. Csak azt mutatta, hogy minden rendben, miközben nem. Az emberek gyakran megjátsszák magukat, ráadásul veled egykorú tinilány, ilyenkor titeket sok változás ér és nehezen tudjátok kezelni a dolgokat. Lehet, valamin kiborult és hirtelen felindulásból vetett véget az életének. Akár a suliban is lehettek gondjai.

- Jó tanuló volt, és mindig könnyen tanult. És nem hiszem, hogy ennyire élethűen eljátszotta volna, hogy minden rendben van vele – mondta határozottan, én pedig nem tudtam vitába szállni vele.

- Jó, legyen. Vegyük úgy, hogy gyilkosság történt. Én mégis mit tudnék tenni? 

- Nyomozd ki, hogy ki volt és vess véget ennek! – mondta kőkeményen, és ha nem lett volna ilyen komoly a helyzet, még el is nevettem volna magam.

- Sora, én nem vagyok holmi nyomozó, aki csak úgy kideríthet akármit. Azért ez nem ilyen egyszerűen működik.

- De igen, ha természetfeletti dolgokkal kapcsolatos.

- Természetfeletti? Sora, nem kéne ilyen szavakkal dobálódznod! 

- Én komolyan gondoltam, Minseo. Mit gondolsz, miért hívtalak téged emiatt? És szerinted mégis ki ölte volna meg a lányt?

- Nem tudom, Sora, fogalmam sincs. Akárki lehetett. Egy riválisa, egy volt barátja vagy barátnője, akárki a múltjából, nem tudom. Nem ismertem, így nem tudom.

- És szerinted hogy jött be a kollégiumba? Ide külön belépő kell, ha valaki be akar jönni, amit nem olyan egyszerű megszerezni.

- Manapság elég leleményes emberek vannak, bárhogyan megszerezhetett egy ilyen belépőt. Vagy akár a suliban is mérget csempészhettek az italába, vagy akármi. Ezer oka lehet ennek is. Ki fogják deríteni, mi történt. 

- Miért érzem úgy, hogy nem hiszel nekem? – kérdezte kissé keserűen, nekem pedig összeszorult a szívem. Felsóhajtottam, és csak újabb hosszas hallgatás után válaszoltam.

- Nem arról van szó, hogy nem hiszek, csak… nem értem a lényegét, miért történne vele ilyen. Túl kevés ez az információ ahhoz, hogy ebből akármit is leszűrjek, és a rendőrséghez menni kutakodni igen gyanús lenne, főleg, hogy nem is ismerem az illetőt.

- Akkor kérd meg Hyunseungot, hogy segítsen. Ő úgyis vámpír, nem tart neki semeddig kideríteni az igazságot.

- Sora! Ne emlegesd, hogy vámpír, oké? Vigyázz a szavakkal, mert tudod jól, hogy ez olyan dolog, amiben nem hisznek az emberek! – szidtam meg barátnőmet, majd újabb mély levegőt vettem – Megkérdezem Hyunseungot, mit tud tenni és felhívlak, hogy mire jutottam.

- Nagyon köszönöm! – hallottam hangján, hogy megkönnyebbül és ezért megeresztettem egy mosolyt. 

- Aztán vigyázz magadra, rendben? Nem akarom, hogy bármi bajod essen! – figyelmeztettem, majd elköszöntünk egymástól, és letettük a telefont.

Bekaptam az utolsó narancsgerezdet, amit telefonálás közben megeszegettem, majd még perceken keresztül csak ültem az asztalnál és néztem ki a fejemből. Megállás nélkül Sora szavain kattogott az agyam, és újra és újra próbáltam összerakni, amit mesélt, de valahogy nem értettem a lényegét. Valami furcsa érzés kerített hatalmába és nem hagyott nyugodni. Mégis miért ölnének meg valakit egy kollégiumban? Biztos, hogy nem öngyilkosság volt? Szerettem volna, ha inkább az utóbbi történik, hogy ne kelljen Soráért és másokért aggódnom, de sajnos a múlt évre gondolva, ez nem tűnt ilyen egyszerűnek. Nem hittem abban, hogy ez csak véletlen volt, ez túl lehetetlennek tűnt. De ha valóban gyilkosság volt, ki tette?

Aggódtam Soráért. Nem csak azért, hogy ha ez gyilkosság volt, akkor ő is veszélyben van, hanem azért is, mert pont ugyanolyan volt, mint a nővére. Nayoung is emiatt halt meg: túlságosan is hitt a vámpírokban és végül annyira belemerült – és közben rángatott bele engem is, hogy a végén ő lett az egyik áldozat. És attól féltem, hogy ez másodszorra is be fog következi. Sora ugyanannyira hitt a természetfeletti dolgokban, mint Nayoung, és tudtam, hogy addig nem fog leállni, amíg be nem bizonyítja igazát. Ezért is mondtam igent arra, hogy utánanézek, mi történt pontosan. Megígértem Nayoungnak, hogy megvédem a húgát és nem hagyom, hogy bárki is bántsa. Felelős voltam Soráért, mondhatni én helyettesítettem neki a nővérét, és mivel én is húgomként tekintettem rá, meg kellett tennem érte.

- Min gondolkozol ennyire? – szakított félbe Young, és érdeklődve ült le velem szembe a székre, miközben egy adag süteményt tolt elém - Kóstold meg, szerintem irtó finom lett.

- Sora hívott az előbb, és azt mondta, valakit megöltek a kollégiumában, ő pedig szentül állítja, hogy természetfeletti van a dologban. És az a baj, hogy az érzéseim nekem is ezt súgják, de az eszem szentül tiltakozik ez ellen – foglaltam össze röviden és tömören, majd levettem egy sütit a tányérról, és beleharaptam – Hmm, ez tényleg finom lett. Ha két percen belül nem érnek haza a srácok, nem hagyok egy darabot sem.

- Egyetértek. Már itt kéne lenniük lassan – nézett az órára Young, és közben porcukrot szórt egy újabb kocka sütire – Egyébként érdekes, amit Sora mesélt. Téged ismerve azt mondanám, hogy bízz az érzéseidben, de… valahogy nem akarom, hogy gyilkosság történjen ott, mert… azt tudjuk, hogy nem vezet jóra. Mit fogsz most csinálni? Mert gondolom, nem magad kezdesz el nyomozni. Ugye nem?

- Nem, nem terveztem, azért nem vagyok őrült. Egy életre megtanultam, hogy magamtól soha semminek ne álljak neki. Nézd meg, hová vezetett a tavalyi év… Még egyszer nem akarom, hogy megismétlődjön az. Úgyhogy… megkérdezem Hyunseungot.

- Miről kell engem megkérdezni? – lépett be az illető, majd az asztalhoz lépett, és elvette előlünk a tányér sütit, és Jonghyunnal együtt egyből rávetették magukat.